Epstein-Barr Vírus okozta fertőzések (mononukleózis és egyéb fertőzések)

Az Epstein-Barr Vírus okozta fertõzések meghatározása
Az Epstein-Barr vírus (EBV), a gamma humán Herpesvirus család tagja, a heterofil antitest pozitív infekciós mononukleózist elõidézõ kórokozó. Az infekciós mononukleózis legfontosabb jellemzõi a láz, a torokfájás, a nyirokcsomók megnagyobbodása és az atípusos limfocita-szaporulat. Ezen túlmenõen az EBV kóroki szerepe számos daganatos és nem-daganatos szindróma kialakulásában egyre inkább nyilvánvalóvá válik, például: nazofaringeális karcinóma, Burkitt-limfóma, Hodgkin-kór és (elsõsorban immunhiányos betegekben) a B-sejtes limfómák. A Herpesviridae családba tartozó vírus lineáris DNS-magot tartalmaz, melyet nukleokapszid vesz körül, a nukleokapszidot pedig glikoprotein-tartalmú boríték borítja. Az EBV természetben széles körben elterjedt két típusa a hagyományos szerológiai vizsgálatokkal nem különböztethetõ meg.

Az Epstein-Barr Vírus okozta fertõzések járványtana (epidemiológia)
Az EBV okozta fertõzések mindenütt jelen vannak az emberi népességben és világszerte elõfordulnak. A vírus maga, vagy legalább az ellene termelt antitestek a felnõttek 90-95 százalékában megtalálhatók valamennyi kontinensen. Az EBV okozta fertõzések leggyakoribbak a kora gyermekkorban, a késõi serdülõkorban egy második csúcs is észlelhetõ. Más herpeszvírusokhoz hasonlóan az EBV okozta fertõzés is élethossziglan tart. A vírus nem túlságosan fertõzõ, kontagiozitása nem nagy. Az EBV-fertõzés szokványosan vagy a kora gyermekkorban (1-6 éves kor között) jelentkezik nyállal szennyezett részecskék elfogyasztása útján, vagy a serdülõ- és a fiatal felnõttkorban (a 15-24 éves korcsoportban) csókolózással, de bármely életkorban akvirálható. Az infekciós mononukleózis általában a fiatal felnõttek betegsége. Alacsony szociális és gazdasági csoportokban és a világ elmaradott higiénés viszonyú területein (például a fejlõdõ országokban), az EBV-fertõzés a gyermekek egészen korai életkorában jelentkezik. A gyermekkori EBV-fertõzések túlnyomó többsége klinikailag néma, a panaszokkal és tünetekkel jellemzett fertõzõ mononukleózis ebben a korcsoportban ritka. Magasabb higiénés viszonyok között az EBV-fertõzés késõbb, a fiatal felnõttkorban jelentkezik, az ilyen területeken élõk között az infekciós mononukleózis klinikai szindrómája jóval gyakoribb. Férfiakban és nõkben az elõfordulás gyakorisága egyenlõ, de a fertõzés nõkben leggyakrabban a férfiaknál átlagosan két évvel korábbi életkorban jelentkezik. Az EBV a szájüregi váladékokkal történõ kontaktus útján terjed. A vírus gyakran terjed tünetmentes felnõttekrõl csecsemõkre, fiatal felnõttekben pedig a csókolózás során bekövetkezõ nyáltranszfer útján („csókolózási betegség, kissing disease”). Kevésbé intim kontaktussal a vírus ritkán adható át. Az EBV átvihetõ vértranszfúzióval és csontvelõ-transzplantációval, vagy más szerv transzplantációjával. A tünetmentes szeropozitív egyének több mint 90 százaléka üríti intermittálóan és tünetmentesen a vírust szájüregi váladékaival és ezek a vírusürítõk az emberi fertõzések forrásai a népességben. A vírusürítés legnagyobb arányban az immunhiányos és az aktuálisan fertõzõ mononukleózisban szenvedõ betegekben figyelhetõ meg.