Korai fertőződés

A legtöbb ember fiatal gyermekkorban fertõzõdik EBV-vel, anélkül, hogy észrevenné.

Csak a fejlett, magas higiénés kultúrájú országokban fordul elõ, hogy bizonyos esetekben az elsõdleges fertõzés ideje kitolódik a serdülõ vagy felnõttkorra, amikor IM alakul ki. A klasszikus magyarázat szerint ez azzal hozható összefüggésbe, hogy a felnõtt immunrendszer eltérõen válaszol a fertõzésre, mint a fiatal gyermekek immunrendszere (Rickinson, 2001), más elképzelések szerint azonban az IM kialakulása elsõsorban a fertõzõ vírus dózisától függhet, és genetikai predispozíció is befolyásolja (Rickinson, 2001). Mivel a vírus nyállal adódik át, könnyen lehet, hogy a csecsemõ és anyja által közösen használt kanállal kevesebb vírus jut át, mint tizenévesek csókolózása közben egy szórakozóhelyen. Az IM esetek nagy többsége önmagától meggyógyul, és az ilyen egyének a tünetmentesen fertõzöttekhez hasonlóan egész életükre EBV hordozókká válnak.
Bár az EBV molekuláris szinten az egyik legjobban megismert herpesz vírus, a fertõzés menetének bizonyos részletei továbbra is ismeretlenek.

Két EBV típus létezik (1 és 2), melyek jelentõsen eltérnek az EBNA2 gén szekvenciáját tekintve. Egy korábbi közlés szerint az 1-es típus kapcsolatos IM kialakulásával (Crawford, 2006). Egy másik vizsgálat (Tierney, 2006) ezt nem erõsítette meg, de kimutatta, hogy több mint egy EBV törzs lehet jelen egyazon egyedben, amelyek a primer fertõzéskor kerülnek a szervezetbe. Eszerint a kezdeti fertõzés véd a késõbbi újrafertõzéssel szemben. Ennek jelentõsége van a vakcina tervezés szempontjából, mert más herpesz vírus vakcinákkal kapcsolatos tapasztalatok alapján feltételezhetõ, hogy az elsõdleges EBV fertõzést valószínûleg nem lehet majd teljesen kivédeni, annál fontosabb lehet viszont egy EBV vakcina kifejlesztése, ami EBV-szeronegatív serdülõknek és felnõtteknek adva megelõzheti az IM kialakulását és ezáltal az EBV-vel kapcsolatos rosszindulatú daganatok fellépését.

A többi herpesz vírus stratégiájához hasonlóan az EBV is látens állapotban perzisztál egy életen át a fertõzött szervezet bizonyos sejtjeiben. Replikálódó EBV mutatható ki antitest termelõ plazmasejtekben (Laichalk, 2005) a B sejt differenciálódás utolsó fázisában, ami arra utal, hogy antigén stimulus hatására a memória B sejtekben az EBV reaktiválódhat, és a vírus életciklusa új fertõzõ virionok termelésével zárul.

A primer EBV fertõzés vagy tünetmentes, vagy pedig mononucleosis infectiosa (Pfeifer féle mirigyláz, infectious mononucleosis, IM) formájában zajlik le. Az EBV fõként B limfocitákat fertõz, és a jelenlegi elképzelés szerint (Rickinson, 2001; Thorley-Lawson, 2004; Mancao, 2007) az egyes EBV nukleáris antigéneket (EBNA) és látens membrán proteineket (LMP) kódoló gének termékei biztosítják a fertõzött B sejtek túlélését és a hosszú életidejû memória B sejt stádium elérését. A vírus genom ezekben a memória B sejtekben perzisztál. Az IM során bekövetkezõ kaotikus immunválasz során termelõdõ citokinek felelõsek a láz, rossz közérzet és más gyulladásos tünetek fellépéséért. Az immunválasz lecsengésével a tünetek elmúlnak és a tünetmentes fertõzést követõ állapothoz hasonló státusz alakul ki. Ezt követõen az EBV olyan állapotban perzisztál, amikor csak igen csekély virális gén-expresszió detektálható, így a vírus megkerüli az immunológiai felügyeletet. Nem ismert azonban, hogy miért csak az EBV fertõzött felnõttek 30%-ában alakul ki IM, míg a többiekben a fertõzés tünetmentesen zajlik.

Ugyanakkor a klinikailag diagnosztizált IM jelentõsen emeli az EBV-pozitív Hodgkin limfóma (HL) kifejlõdésének esélyét (Hjalgrim, 2003; Hjalgrim, 2007; Jarrett, 2005.).  Ez arra utal, hogy az IM mégsem olyan elhanyagolható betegség, amilyennek általában tekintik. A HL esetek mintegy 30%-ában EBV mutatható ki a malignus Sternber-Reed sejtekben, amelyek rendszeresen kifejezik a transzformáló virális membrán proteineket (LMPk); világos tehát, hogy a vírus aktívan hozzájárul bizonyos Hodgkin limfómák kialakulásához (Young, 2003).