A kutya a legjobb barátunk

Hogyan segítenek a kutyák az ember gyógyításában?

Az EBV-kódolt RNS szignál valamint az EBV nukleáris antigén vezetõ protein DNS szekvenciák felfedezése a háziállatként tartott kutyák szervezetében (Chiou et al, 2004) felmerült, hogy egy herpesz vírus (az EBV maga, vagy a kutyák egy rokon vírusa) hozzájárulhat a kutya limfómák és karcinómák kialakulását okozó malignus transzformációs folyamathoz. A kutya „EBV-like” (EBV-szerû) vírus vizsgálata során Choi és munkatársai kimutatták a humán illetve a potenciálisan kutya eredetû vírusok közötti szignifikáns hasonlóságokat. Bizonyossá vált, hogy a kutya EBV-szerû vírus (vagy az EBV) prevalencia kapcsolatban lehet a kutya limfóma és karcinóma kialakulásával, és ebbõl arra is következtethetünk, hogy a megfelelõ vakcina kialakításával bizonyos neopláziák kialakulása a háziállatokként tartott kutyák esetében elkerülhetõ lenne.

A háziállatok leggyakrabban elõforduló limfómái

• A leggyakrabban kutyákban kialakuló hemopoetikus tumor 85%-a a malignus limfóma (a humán nHL modellje)
• A differenciáció eszközei humán antitestek, a klasszifikációs rendszer megegyezik a humán limfómákéval
• A legrövidebb túlélés a T-sejtes és a diffúz kiterjedt Burkitt-limfómáknál várható
• A tumorok 7-25%-a kutyákban limfóma, macskáknál ez még nagyobb érték
• Limfóma gyakori a boxerek, terrierek, vadászkutyák és bulldogok esetében
• 4 hónapos korban is kialakulhat, de ált.- 5 és 11. életév között jelentkezik
• 70-85%-ban B-sejtes, 15-30% T-sejtes limfóma
• 5-7% a tápcsatornához köthetõ

Hogyan segit a kutya?

A bõr és emlõ tumorok mellett a kutyák esetében a leggyakrabban elõforduló tumorok a hemopoetikus rendszert érintik, s ezeknek is 85%-a malignus limfóma. Különbözõ források szerint a kutyák tumorainak 5-7%-át, de egyes szerzõk szerint akár 24%-át is elérhetik. A limfóma prevalencia tekintetében a kutyákat csak a macskák utasítják maguk mögé.

A teljes kutya populációt tekintve emelkedõ limfóma incidenciával számolhatunk. Akár csak 4 hónapos kölykök is érintettek lehetnek, de az esetek 80%-a az 5-tõl 11 éves korú kutyák esetében figyelhetõ meg. A relatív rizikó különösen a boxerek esetében magasabb. Más fajták is prediszponáltak, ezek a basset hound, a bernáthegyi, a bullmasztiff, a skót terrier, az airedale és a bulldog. Eseteket közöltek rottweiler családokról és egyéb vadászkutyákról is. A nemek között nincs eltérés a limfóma gyakoriságát illetõen.    

A kutya limfóma gyakori, spontán kialakuló hemopoetikus tumor, amely a humán non-Hodgkin limfóma modellje. A modern limfóma diagnosztika alapja elsõsorban a kórosan szaporodó B- vagy T- sejtek differenciáltsági állapotának analízise. A kutyák esetében e célra humán antitesteket használnak, melyek a kutya antigénekkel kereszt reagálnak. A humán antitestek alkalmazásán kívül a limfóma típusok beosztása is azonos Csakúgy, mint a humán esetekben, a legtöbb kutya limfóma (70-85%) B-sejtes, míg a fennmaradó 15% de akár 38% T-sejtes lehet. A humán esetekben a limfocita immunfenotípus megállapításának szerepe, mint prognosztikus diagnosztikai faktor hosszú idõ óta ismert és használt diagnosztikai eszköz. Köztudottan a B-sejtes limfómák prognózisa jobb. A kutyákban megfigyelt prognózissal két faktor, az immunfenotípus és a WHO alcsoport státusz függ össze leginkább.  Újabban két vizsgálat is kimutatta, hogy a kutyákban megfigyelt agresszív limfoproliferativ megbetegedések során tapasztalt rövid túlélés nem is T-sejtes eredetû, hanem diffúz de kiterjedt Burkitt-típusú B-sejtes limfómáknak volt köszönhetõ, ami szintén arra utal, hogy a fenotípus nem az egyedüli fontos prognosztikai faktor.   
 
A leggyakrabban elõforduló kutya limfóma a kialakulás helye szerint a multicentrikus típus. Ez egy vizsgálat szerint akár a limfómák 84%-t is kiteheti. A tápcsatornát érintõ esetek jelentik a második leggyakrabban elõforduló formát 5-7%al. A timusz-eredetû vagy mediasztiniális limfómák a kutya limfómák kb. 5%-t teszik ki. A limfóma és a hiperkalcémia együttes elõfordulása esetében általában ez utóbbi a jellemzõ. Az extranodális és szoliter formák kialakulása kutyákban ritka. Érintheti a központi idegrendszert vagy a látószerveket.

A primér kután limfómák kutyák esetében is kialakulhatnak. Az epitelotropikus T-sejtes limfómák a kutya limfómát csupán mintegy 3-8%-t tehetik ki. Újabb adatok szerint a kutya T-sejtes limfóma (CTCL) morfológiailag és immunfenotípusában is megegyezik a humán mycosis fungoides klonáris TCR átrendezõdéssel járó formájával (Choi 2004, Bhang 2006, Fivenson 2007).