A betegség klinikai megjelenése – jelek és tünetek

Csecsemõkben és kisgyermekekben az EBV fertõzés legtöbbször vagy tünetmentes, azaz klinikailag néma, vagy enyhe torokgyulladás formájában zajlik mandulagyulladással vagy a nélkül. A serdülõk fertõzéseinek több mint 75 százaléka ezzel ellentétben infekciós mononukleózis formájában jelentkezik. A tünetekkel jellemzett infekciós mononukleózis szindróma klinikai triásza a láz, a torokgyulladás és a nyirokcsomók megnagyobbodása, melyet a perifériás vérképben észlelhetõ atípusos limfocitózis és a laboratórium által kimutatott heterofil ellenanyagok átmeneti megjelenése kísér.

Idõs korban az infekciós mononukleózis viszonylag gyakran nem specifikus tünetekkel és panaszokkal zajlik: gyakori az elhúzódó lázas állapot, a gyengeség, az izomfájdalom és a rossz közérzet, és a fiatal felnõttekkel ellentétben a torokgyulladás (torokfájás), a nyirokcsomók megnagyobbodása, a lépnagyobbodás és az atípusos limfociták jelenléte viszonylag ritka. Az idõsek EBV okozta mononukleózisa klinikailag leggyakrabban úgy zajlik, mint ha a sárgaság nélküli vírusos májgyulladásuk lenne.

A járványtani vizsgálatok azt igazolták, hogy a betegség inkubációs ideje a fertõzés idõpontja és a tünetek/panaszok megjelenése között általában 30-50 nap.

A tünetek olykor hirtelen fölléphetnek, máskor azonban akár néhány napos vagy akár 1-2 hétig is tartó nem specifikus prodromális fázis elõzheti meg õket fáradékonysággal, fáradtság- és gyengeség-érzéssel, rossz közérzettel, hõemelkedéssel. Ízületi fájdalmak és izomfájdalmak elõfordulnak, de kevésbé gyakran, mint más fertõzõ vírusbetegségekben. Igaz ugyan, hogy a klasszikus szindróma lázzal, torokgyulladással és nyirokcsomó-nagyobbodással jár, a vizsgálat során elõfordul, hogy csak egy tünetet észlelünk, vagy az egyik tünet hiányzik. A betegség másik gyakori megjelenési formája a fejfájás, a rossz közérzet és az étvágytalanság. A magas láz ritka, többnyire hõemelkedés zajlik, és leggyakoribb a betegség elsõ két hete során; ennek ellenére elõfordul, hogy több mint egy hónapon át fönnmarad.

Az orvosi vizsgálat során a beteg többnyire lázas. A garat belövellt, a mandulák általában megnagyobbodtak és többnyire a nyaki nyirokcsomók is nagyok. A nyirokcsomók megnagyobbodása és a torokgyulladás a legkifejezettebb a betegség elsõ két hetében. A torokgyulladás vagy torokfájás gyakran a legkifejezettebb jel és panasz, mely a garatmandulák jelentõs megnagyobbodásával társulhat, a mandulákat borító exszudátum sztreptokokkusz okozta torokgyulladásra emlékeztethet. Az EBV mononukleózis okozta torokgyulladás egyaránt zajolhat exszudatív vagy nem exszudatív formában. Az exszudatív torokgyulladást gyakran keverik össze az A csoportba tartózó sztreptokokkuszok által okozott torokgyulladással, amit tovább komplikálhat az a tény is, hogy az EBV okozta infekciós mononukleózisban szenvedõ betegek mintegy 30 százaléka egyúttal A csoportba tartozó sztreptokokkuszt hordozó „bacillusgazda”, akik száj-garatüregükben tartósan hordozzák a sztreptokokkuszt. A nem kellõen körültekintõ orvos a torokváladék tenyésztési eredménye vagy az A csoportba sorolt sztreptokokkuszokra alkalmazható gyorstesztek eredménye alapján tévesen sztreptokokkusz okozta torokgyulladást diagnosztizálhat. A nem exszudatív torokgyulladás a mandulák megnagyobbodásával vagy a nélkül gyakori észlelés az EBV infekciós mononukleózisban szenvedõ betegekben. Az orvosi vizsgálat során a nem exszudatív torokgyulladás az egyszerû légúti vírusfertõzés téves diagnózisára vezethet. (Meg kell jegyeznünk, hogy az EBV okozta infekciós mononukleózisban szenvedõ betegek – akár exszudatív, akár nem exszudatív a torokgyulladásuk – gyakran kolonizáltak A csoportba sorolt sztreptokokkuszokkal.) Esetenként hatalmasra nagyobbodott mandulákat észlelünk. A „csókolózó mandulák” kifejezést a mindkét oldalon extrém fokban megnagyobbodott mandulák leírására használjuk. A garatmandulák extrém fokú megnagyobbodása légúti obstrukcióval fenyeget. Enyhe szem körüli vizenyõ elõfordulhat. Az EBV okozta infekciós mononukleózist a betegség kezdetén megjelenõ, kétoldali, a felsõ szemhéjra korlátozódó ödéma jellemzi. (Hoagland-jel). A Hoagland-jel a betegség elsõ néhány napján figyelhetõ meg, a késõbbiekben már hiába keressük. A jellemzõ hasi eltérések a lépnagyobbodás és a májnagyobbodás, vagy mindkettõ egyszerre. Bár a betegség lefolyása során a betegek többségében észlelhetõ a kismértékû lépnagyobbodás, ez általában késõi jelenség. A betegség kezdetén a lépnagyobbodás általában még nincs jelen, a lép maximális méretét a második-harmadik héten éri el. A lép megnagyobbodását a lép fájdalma és érzékenysége is kísérheti, nagyon ritkán (< 1 százalék) ez a léptáji fájdalom és nyomásérzékenység lépruptúrát és életveszélyes heveny hasi katasztrófát jelezhet. Sárgaság az EBV infekciós mononukleózisban szenvedõ fiatal felnõttek kevesebb, mint 10 százalékában alakul ki, az idõs betegekben azonban gyakori, akár 30 százalékban is megfigyelhetõ.

A nyirokcsomók megnagyobbodása leggyakrabban a nyaki régióban jelentkezik, de generalizált is lehet. A megnagyobbodott nyirokcsomók gyakran fájdalmasak, érzékenyek, általában szimmetrikusak és könnyen elmozdíthatók, vagyis – a malignus nyirokcsomó-betegségekkel szemben - sohasem fixáltak.

Az EBV infekciós mononukleózis korai szakaszában a betegek kb. 5-10 százalékában bõrkiütés jelentkezik, általában a felsõ végtagon és a törzsön. A kiütések egyaránt megjelenhetnek makulózus, szkarlatiniform, morbilliform vagy papulózus-urtikáriás bõrléziók formájában. Ezek a bõrkiütések halványak és gyorsan eltûnnek, nem viszketnek. Ha heveny EBV-fertõzésben a betegek penicillint vagy penicillin-származékot kapnak, 90-10 százalékukban viszketõ és elhúzódó makulopapulózus kiütések jelentkeznek. Azok a betegek, akik heveny EBV-fertõzésük idején ampicillin okozta kiütést kaptak, betegségük lezajlása után általában jól tolerálják a szert és az egyéb penicillin-készítményeket, ami arra utal, hogy az EBV-fertõzés során elszenvedett penicillin-származékok okozta bõrreakciónak semmi köze sincs a penicillin-allergiához vagy más penicillin-mellékhatáshoz. Heveny EBV fertõzéshez társuló egyéb bõrelváltozásokat is leírtak, a betegekben elõfordulhat erythema nodosum és erythema multiforme.

A tüdõ érintettsége (pneumonia, pneumonitis, pleuritis stb.) nem jellemzõ EBV infekciós mononukleózisra.

Az EBV mononukleózissal kapcsolatos központi idegrendszeri elérések és neurológiai szindrómák ritka jelenségek és többnyire a betegség késõi szakaszában jelenhetnek meg. Az idegrendszeri szövõdmények között a látóideg (n. opticus) gyulladását, a mielitisz transzverzát, az aszeptikus meningitiszt, a meningoenkefalitiszt, az agyideg-bénulásokat (elsõsorban a VII-es agyideg bénulását, a faciális parézist) és a Guillain-Barré-szindrómát találjuk.

Az EBV okozta infekciós mononukleózis ritka eseteiben különbözõ változatos, szokatlan klinikai megjelenési formák is elõfordulnak, mint például az agyvelõgyulladás (enkefalitisz), a hasnyálmirigy-gyulladás (pankreatitisz), az akalkulózus epehólyag-gyulladás (akalkulózus kolecisztitisz), a szívizomgyulladás (miokarditisz), a mezenteriális nyirokcsomók gyulladása, az izomgyulladás (mozitisz) és a glomerulonefritisz.

Az EBV okozta infekciós mononukleózis sokféle egyéb (ritkán elõforduló) tünetét is leírták, például köhögés, a szemmozgató izmok fájdalma, mellkasi fájdalom és fotofóbia.

A legtöbb betegnek 2-4 héten át vannak panaszai és tünetei, de a rossz közérzet és a koncentrációs nehézségek hónapokon át fönnmaradhatnak.