Listeria monocytogenes
A lisztériák a Bacillus, Lactobacillus és Streptococcus nemzetségekkel állnak közeli rokonságban. A nemzetségbe 7 faj tartozik, a L. monocytogenes, L. innocua, L. ivanovii, L. seeligeri, L. welshimeri, L. grayi subsp. grayi, és a L. garyi. subsp. murrayi. Legközelebbi rokonaik a Brohotrix nemzetség, amelyek fontos szerepet játszanak az élelmiszerek – elsősorban vákuum csomagolt áruk-romlásában. A lisztériák a sejtfalban található poliszacharid és a csillókban lévő fehérjeantigénjeik alapján – faji besorolásuktól függetlenül – 17 szerotípusba sorolhatók. Mind a sejtfal, mind pedig a csillóantigének több komponensből állnak, s az egyes komponensek a különböző törzsekben egymással variálódva fordulnak elő.
A L. monocytogenes Gram-pozitív, spórát nem képező, fakultatív anaerob, pálcika alakú baktérium. Pszichotróf (hidegkedvelő), már a hűtőszekrény hőmérsékletén (3 oC-tól) is képes szaporodni. Szaporodási optimuma 30-35 oC. Hőtűrési görbéje elnyújtott, ami azt jelenti, hogy a 30 percig tartó 60 oC-os pasztőrözés sokkal jobb csíraölő hatást biztosít, mint a 15 másodperces 72 oC-os hőközlés. Növekedéséhez szükséges pH 5,0-9,0, a minimális szükséges pH 4,4, a vízaktivitás 0,92. A baktérium erősen sótűrő, még 10%-os sótartalom esetén is szaporodásra képes. Stressztűrése alkalmassá teszi a száraz állapotban való túlélésre, akár évekig is. Patogén tulajdonsága a listeriolysin-O termeléssel függ össze, amely a makrofágokban való túlélést biztosítja, valamint hemolizáló és lipolizáló hatású exotoxinján alapul. A lipoidokban gazdag sejtfalának endotoxinszerű hatást tulajdonítanak. Alacsony hőmérsékleten toxintermelő képessége még intenzívebb.
A kórokozó előfordulása
A természetben széles körben elterjedtek, szinte mindenhol előfordulnak. Természetes viszonyok között megtalálhatók a talajban, a természetes vizekben, a szennyvizekben, iszapban, a növényzeten, földdel szennyezett vagy romlott szilázsokban, gyakran egészséges emberek és állatok (juh, szarvasmarha, madarak) bélcsatornájában. Változó gyakorisággal jelen vannak a húgyivarszervekben. Megtalálhatók különféle élelmiszerekben, így pl. sertéshúsból készült nyers kolbászokban, tejben, nem savanyított tejtermékekben, lágysajtokban, hűtőben hosszabb ideig tárolt salátákban.
Terjedési mód
A bélcsatornába takarmánnyal és ivóvízzel bejutva, ott tartósan megtelepszik, elszaporodik, baktériumhordozás és ürítés alakul ki. Később az állatok ellenálló képességétől függően bejutnak a véráramba, szétszóródnak a szövetek között.
Patomechanizmus
Mivel intracelluláris kórokozók, a sejtekben is túlélnek, a lymphoid rendszer sejtjeiben is szaporodnak. A szeptikémia kialakulását követően bejuthatnak az agyvelőbe, a vemhes méhbe, a magzatokba, a tőgybe és más szervekbe, ahol a szövetek gennyes gyulladását idézik elő. Nem tisztázott, hogy a bélcsatornában vagy inkább a talajban szaporodnak döntően. A talaj fontosságára utal, hogy a L. monocytogenes a nem trágyázott erdei talajból is gyakran kitenyészthető. Nálunk klinikailag egészséges juhok orrváladékából 19,2%-os, a bélsármintákból 27,4%-os, a juhtejmintákból 1,4%-os gyakorisággal voltak kitenyészthetők. A felnőtt juhok betegsége agyvelő-és agyhártyagyulladásban mutatkozik meg, a fiatal állatokban hemolízist, járványszerű vérmérgezést okozhat.
Az emberi lisztéria esetek többsége valószínűleg a környezetből származik, s csak egy része hozható összefüggésbe kérődzőkkel, rágcsálókkal való érintkezéssel, vagy gyakrabban nyers, nem kellően hőkezelt vagy utólag szennyeződött állati eredetű élelmiszerek fogyasztásával. A fertőzéshez nagy csíraszám szükséges, amely az élelmiszerben történő elszaporodás során alakul ki. A kórokozó lassan szaporodik, és szobahőmérsékleten a kompetitív mikrobióta túlnövi. Hűtőszekrényben hosszabb ideig tárolt élelmiszerekben azonban könnyen kialakul a megbetegítő csíraszám. Az emberi megbetegedésekért elsősorban az I/2a, az I/2b, a 4 és a 4b szerotípus felelős. A megfigyelések szerint nincs járványtani kapcsolat az állatoknál és az embereknél jelentkező megbetegedések között. Fertőző forrásként szerepelhet még a beteg vagy tünetmentes kórokozó ürítő ember is. Az utóbbi esetben megemlítendő, hogy 2-3%-ban mutathatók ki a székletből, előfordulhat egészséges ember májában. Az állatokkal foglalkozók 1%-ának székletéből lisztéria mutatható ki. Az állattartásban, vágóhidakon dolgozók veszélyeztetettsége nagyobb az átlagosnál. Kimutatták húsipari dolgozók kezéről, ritkábban torokváladékából. Az emberi megbetegedések létrejöttében nagy szerepük van a hajlamosító tényezőknek: terhesség, újszülött, csecsemőkor, időskor, a különböző betegségekkel – diabetes, AIDS, malignus tumor – együtt járó immunszupresszált állapot.
A betegség lappangási idejét a hajlamosító tényezők nagymértékben befolyásolják. Néhány naptól, néhány hétig is terjedhet, sőt extrém esetben akár 90 nap is lehet (élelmiszer eredet esetén: 1-90 nap, kontaktfertőzésekben: 1-4 nap, újszülöttek szülés közbeni fertőződés esetén az első tünetek a 4-12. napon láthatóak). A klinikai kép a szerint változik, hogy a kórokozó terhes anyát, magzatot vagy felnőttet fertőzött-e meg. A terhes anyák fertőzése nem vezet jellegzetes tünetekhez (influenzaszerű kórkép, hidegrázás, angina, pyelitis). Annál súlyosabb a kórkép magzatokban, akikben koraszületés, halvaszületés, miliaris granulomatosus, veleszületett purulens meningitis és meningoencephalitis a következmény. Az újszülöttkori listeriosis letalitása kezeletlen esetekben 30-70%, antibiotikumok birtokában 15%.
A kórokozó előfordulása az élelmiszerben
A főleg élelmiszerek útján terjedő L. monocytogenes által előidézett kórképek összefoglaló neve liszteriózis. Az első meggyőző bizonyítékot az élelmiszerek közvetítő szerepére Schlech adta 1981-ben. Ebben az évben volt az első előfordulása Kanadában. A közvetítő élelmiszer juh trágyával kezelt káposztából készített saláta volt. 7 felnőtt és 34 perinatalis esetet jelentettek, 3 spontán abortusszal és 4 halvaszületéssel.
1983-ban Massachusettsben 49 személyt érintő liszteriózis fordult elő. A terjesztő élelmiszer a tej volt. A gazdaságból vett minták közül 14 tejszűrő mintából 2%, a nyerstej mintáknak pedig 12% volt pozitív. A pasztőrözött tejből nem sikerült kitenyészteni a kórokozót.
Megelőzés
Az állati eredetű élelmiszerek közvetítette fertőzések megelőzésében a tej pasztőrözése, a megfelelő személyi és konyhahigiéné jön szóba. Mivel a súlyos klinikai tünetekkel járó fertőzés elsősorban immunkomprimált személyeket érinti, ezért e személyek esetében a megelőzés különös jelentőséggel bír.
Az élelmiszer terjesztő szerepét a magasabb csíraszám (103 vagy ennél több) valószínűsíti.
A Galen Bio Kft. akkreditált mikrobiológiai laboratóriuma vállalja a Listeria monocytogenes baktériumok számának meghatározást, illetve a Listeria monocytogenes jelenlét/hiány kimutatását hagyományos tenyésztéses módszerekkel.
Listeria monocytogenes baktérium kimutatása ALOA táptalajon