Escherichia coli
Rendszertanilag az Escherichia coli az Enterobacteriaceae család tipikus képviselője. Bár DNS-homológia szerint az E. coli és a négy Shigella faj egyetlen fajnak felel meg, külön státuszukat fenntartják a biokémiai és az epidemiológiai különbségek miatt.
Az E. colit Theodor von Escherich izolálta székletből, 1885-ben, mint Bacterium coli communét. A baktériumot sokáig a vastagbél jellegzetes kommenzális tagjának tekintették, és első patogén törzseit 1935-ben írták le.
A kólibaktérium az ember, a melegvérű állatok és a kétéltűek bélcsatornájának normál lakója. Az emberi székletben 109 sejt/g számban található, így a fekáliás szennyeződés fő indikátora.
A víz és élelmiszerek vizsgálatában fontos megkülönböztetni az egyéb, rokon, ún. kóliform bélbaktériumoktól, és erre sokféle módszert dolgoztak ki. Kimutatása különféle differenciáló táptalajokon és a laktóz erjesztés alapján történik, elkülönítése pedig az IMViC próbákkal (indol, metilvörös, Voges-Proskauer és citrát reakciók; az első kettő pozitív az E. coli esetén). A laktózt késve vagy gázképzés nélkül erjesztő, nem mozgó törzsek könnyen összetéveszthetők a shigellákkal. Az E. coli izolátum szerológiailag három fő felületi antigén, az O(szomatikus)-antigén, H(flagelláris)- és K(kapszuláris)-antigének alapján különítik el. A shigella szerotipusok O-antigénjei csaknem azonosak az E. coliéval, szintén igazolva a közeli rokonságot.
Az E. coli törzsek nagy része ártalmatlan, de néhány törzs patogén és hasmenés megbetegedést okoz. Ezeket a törzseket speciális csoportokba sorolják virulencia tulajdonságaik, patogenitásuk mechanizmusa, az okozott klinikai tünetek és O:H csoportjaik alapján.
Az enteropatogén E. coli (EPEC) törzsek csak fiatal csecsemők nagy vízvesztéssel járó hasmenését okozzák. A fejlett országokban az 1960-as évek óta nem jelentős.
Az enteroinvazív E. coli (EIEC) fenotípusa hasonló a shigellákéhoz, és a vizes, majd véres hasmenés is dizentériaszerű. A baktériumok a vastagbelet támadják meg.
Az enterotoxigén E. coli (ETEC) törzsekben kétféle enterotoxin van, egy hő labilis (LT) toxin, ami a koleratoxinhoz hasonló, valamint egy hőstabil (ST) toxin, amik a vékonybél hámsejtekhez kötődve okoznak vizes hasmenést.
Az enterohemorrágiás E. coli (EHEC) törzsek vérzéses bélgyulladást (hemorrágiás kolitiszt) okoznak, ami gyakran vesegyulladással, vérzéses húgyúti fertőzéssel komplikálódik. A tünetekért két citotoxin felelős; ezeket verotoxinnak nevezik (VT1 és VT2, mivel hatásukat egy afrikai zöldmajom vese sejtvonalán mutatták ki). A VT1 azonos a Shiga toxinnal, és feltételezik, hogy a toxinképződésért felelős gén a Shigellából került át az E. coliba. A csoport nevezetes képviselője az O157:H7 szerotípus, amit 1982-ben azonosítottak egy hamburger okozta járványból, Kaliforniában. Más, nem kellően hőkezelt hús- és tejtermékekkel, salátákkal világszerte terjed. A legtöbb O157:H7-es törzs az E. colira nem jellemző tulajdonságokkal rendelkezik így pl. nem fermentálja a szorbitolt, és nem képez β-glükuronidázt (ezért nem bontja a 4-metil-umberrifenil-D-glükuronidot, amely képességen alapszik a normál E. coli kimutatására szolgáló gyorsteszt).
Míg az EPEC, ETEC, EIEC és EHEC csoportok kórokozó tulajdonságai általánosan ismertek, néhány további törzs (szerotípus) is jelentkezik hasmenéses megbetegedések okozóiként. Ezek különböző megtapadási képességet mutatnak az epitéliális sejtekhez, és lokálisan tapadó, enteroadhezív E.coli (EAEC), diffúzan tapadó (DAEC), valamint agglutinálódó, enteroaggregativ E. coli (EaggEC) típusokra különíthetők. A fejlődő országokban, Indiától Brazíliáig, főleg az utóbbiak okoznak tartós hasmenést kisgyermekekben.
A bélcsatorna megbetegedésein kívül két jellegzetes kórképet okozhatnak még a patogén E. coli törzsek. Újszülöttekben, csecsemőkben súlyos, gyakran halálos agyhártyagyulladás tényezői bizonyos tokos (K-antigént hordozó) törzsek. Felnőttekben viszont az E. coli okozta húgyúti fertőzések száma tízszeresen is nagyobb lehet, mint az enterális megbetegedéseké.
A Galen Bio Kft. akkreditált mikrobiológiai laboratóriuma vállalja az Escherichia coli baktérium számának meghatározást hagyományos tenyésztéses módszerekkel, továbbá ivóvíz, palackozott víz (természetes ásványvíz, forrásvíz, ásványi anyaggal dúsított ivóvíz, szikvíz), jég, az ivóvízellátásban használt nyers- és kezelt víz esetében membránszűréses módszerrel.
Az Escherichia coli baktériumsejtekről készített elektronmikroszkópos felvétel
E. coli sejtek elektronmikroszkópos képe
E. coli telepek Lactose TTC agaron
E. coli telepek Tryptone Bile X-Glucuronide (TBX) táptalajon