Enterobacteriaceae család

A bélbaktériumok családja – és annak jellegzetes faja, az Escherichia coli -, valamennyi mikroorganizmus közül a legtöbbet és legrészletesebben tanulmányozott baktériumok. A biokémiai, genetikai, molekuláris biológiai kutatásnak egyaránt fontos alanyai, míg vizsgálatuk nélkülözhetetlen a klinikai gyakorlatban, az élelmiszer-higiéniában, az állategészségügyben és a növénykórtanban.

Jelentőségüknek megfelelően rendszerezésük is rendkívül részletes, a családot több mint 40 nemzetségre taglalták, amelyekben mintegy 70 fajt írtak le. Rendszerezésük azonban még nem végleges; a molekuláris vizsgálatok szerint több nemzetség polifiletikus, több faj közelebbi rokonságot mutat más nemzetségekkel, mint sajátjának más fajaival, továbbá nemzetség-szintű besorolást nyertek olyan bélbaktériumok, amelyek valójában faji szinten azonosak (pl a Shigella négy fajának rRNS szekvenciája azonos az E. coli-val). Gyakorlati szempontok azonban indokolják az elkülönítés fenntartását, illetve gátolják a feltárt filogenetikai kapcsolatok érvényesítését.

A bélbaktériumok jó része az emberi és állati bélcsatorna lakója, és ott megtelepedve veszélyes kórokozó. A gasztroenteritisz (gyomor-bélmegbetegedések) elsődleges közvetítője az élelmiszer és az ivóvíz. A bélbaktériumok sokféle más betegséget is okoznak, és – nevükkel ellentétben – a bélcsatornán kívül is találhatók, sőt szaprobiontaként csak természetes élőhelyeken fordulnak elő vagy növényi kórokozók.
Az Escherichia fajok többsége, a Shigella és Salmonella fajok mindegyike az emberi és állati bélcsatornában él. Filogenetikai rokonságuk annyira szoros, hogy egyetlen nemzetségbe foglalásuk indokolt lenne, ennek ellenére még az átmeneti tulajdonságú, köztes fajokat is külön nemzetségekbe sorolták (pl. Edwardsiella, Levinea, Citrobacter).
A kólibaktérium (E. coli) az ember vastagbelének normális lakója, fontos szimbiontának tekinthető: szerepet játszik az emberi szervezet K-vitamin- ellátásában, más bélbaktériumokkal szemben antagonista hatású kolicineket termel. Az E. coli bizonyos szerotípusai azonban fertőző betegségeket okoznak. A Salmonella és Shigella fajok mind kórokozók, emlősökben, madarakban, hüllőkben egyaránt különböző megbetegedéseket váltanak ki, egyes fajok, illetve szerotípusok az ember specifikus kórokozói, a hastífusz, paratífusz, vérhas jellegzetes kórképeivel. Más szalmonellák az élelmiszerrel a szervezetbe kerülve a bélcsatorna fertőzését okozzák (gasztroenteritisz, „szalmonellózis”).
Ugyancsak szoros rokonság fűzi össze az Enterobacter és a Klebsiella fajokat. Többségük a természetben (talajban, vizekben, növényeken) és az állati szervezetben élő szaprobionta, élelmiszerekben is gyakoriak. Csak néhány fajuk kórokozó, sokuk azonban alkalmi patogén, amelyek elsődlegesen nem a bélcsatornát, hanem a szervezet más részeit (légzőrendszert, húgyutakat) fertőzik. Hozzájuk közeli nemzetség a Serratia, amelynek több faja piros festékanyagot termel. A heterogén nemzetségből választották le a Hafnia és az Obesumbacterium fajokat, ezek élelmiszerekben, illetve sörökben okoznak romlást.

A család növényi kórokozó tagjait az Erwinia nemzetségbe foglalták, azonban ez is polifiletikusnak bizonyult.
A pektinbontó képességű, növényekben lágyrothadást okozó Erwinia carotovorát és hasonló fajokat a Pectobacterium, a hajtásszáradást és más betegségeket okozó egyéb fajokat a Bremeria és Pantoea nemzetségekbe sorolták át. Ezekkel olykor élelmiszerek növényi nyersanyagain találkozhatunk.

A Proteus nemzetséget az erős mozgási képesség és a karbamidbontás jellemzi, csaknem mindegyik fajt más-más nemzetségbe osztották {Morganella, Providencia). Fehérjebontó képességük miatt főleg rothadó anyagokban, szennyvízben találhatók, húskészítményeken is előfordulnak, alkalmi kórokozók is lehetnek.

A régebben Pasteurella néven leírt baktériumok egy részét a bélbaktériumok közé sorolták, a Yersinia nemzetségbe. Így került ide az emberiség történelmének egyik legrettegettebb betegségét, a pestist okozó baktérium (Y. pestis). Tüneteit (a nyirokcsomók gyulladását) és terjedési módját (légúton vagy a patkánybolhával közvetítve) tekintve lényegesen különbözik a többi kórokozó bélbaktériumtól. Egy másik faj, a Y. enterocolitica azonban élelmiszer-fertőzés okozója lehet.
Az egyéb bélbaktérium-nemzetségek között találunk rovarpatogéneket és intracelluláris szimbiontákat (pl. Buchnera, Xenorhabdus), puhatestűek kórokozóit (Butti-auxella), csak vizekben előfordulókat (Budvicia, Pragia), továbbá humánpatogéneket, amelyek sorában, a molekuláris módszereknek is köszönhetően, egyre újabbakat írnak le (pl. Ewingella, Leminorella, Moellerella, Tatumella), többnyire csak egy-egy faj alapján. Néhány nemzetség tagjait élelmiszerekből, tejből, zöldségekből, sörből is izolálták (pl. Cedecea, Kluyvera, Leclercia, Rahnella).

A Galen Bio Kft. akkreditált mikrobiológiai laboratóriuma vállalja az Enterobacteriaceae családba tartozó baktériumok számának meghatározást hagyományos tenyésztéses módszerekkel.

Buchnera

Yersinia pestis baktérium tömeg scanning elektronmikroszkópos képe

Enterobacteriaceae családba tartozó mikroorganizmusok által létrehozott telepek VRBG agarlemez felületén